Konbanwa! ^^
A nevem Lucy, ez pedig a legújabb, és véleményem szerint az eddigi legérdekesebb alaptörténettel rendelkező blogom. A bemutatkozást most kihagynám, lássuk a történetet!
A főszereplőm egy disszociatív személyiségzavarban szenvedő lány. Akkor álljunk is meg, és tisztázzuk, pontosan mit is jelent ez.
Disszociatív személyiségzavar: pszichológiai betegség. A páciens elméje több személyiségre bomlik fel. Ez a lelki betegség csak születés után lép fel. Az egyes személyiségek gyakran teljesen különböző típusúak (pl. introvertált – extrovertált- vagy férfi-női ellentét), emellett nem feltétlen tudnak egymás létezéséről. Akármennyire is szokatlan, megesik, hogy a személyiségzavaros emberből úgy törnek elő a különféle viselkedésformák, hogy ennek nincsen tudatában. Általános tünete a rendszeres hosszabb-rövidebb emlékezetkiesés. A páciens életében bekövetkezett drasztikus változás, például poszttraumatikus sokk idézi elő. Többnyire erőszak, vagy súlyos baleset áldozatai az elszenvedők.
Na, azt hiszem, most már belevághatok! :)
Történetem főszereplője egy lány, aki a fent leírt betegségben szenved. Egy gyermekkori trauma következtében az elméje megbomlott, és azóta felváltva tört elő belőle a két különböző személyisége, a szelíd, félénk, kisségyerekes Juliette, és a vad, vérszomjas, önálló és sokszor kegyetlen Lucy. Lucy és Juliette nem tudnak egymás létezéséről, ez pedig többek közt azt jelenti, hogy Juliette nem emlékszik azokra a dolgokra, amiket Lucy tett, és fordítva, viszont érzi a következményeit. Tehát ha Lucy bánt valakit, és az illető bosszút akar állni rajta, lehet, hogy Juliette-et fogja bántani (amennyiben nem tud a személyiségzavaráról).
Tekintettel a pszichés állapotára, Lucy/Juliette nem remélhet sok jót az élettől. Azonban egy nap mégis rátalál a szerelem mindkettőjükre, méghozzá egy hihetetlen türelemmel megáldott fiú, Ethan személyében. Ethan lassan kiismeri a lány személyiségeit, és időt nem sajnálva, külön-külön hódítja meg Lucy-t és Juliette-et, aki a szerető, odaadó, önfeláldozó fiúnak hála csodával határos módon lassan elindul a gyógyulás rögös útján.
A szerintem gyönyörű design-t Lexie készítettem számomra, akinek ezúton is köszönöm, hogy elvállalta ezt a könnyűnek nem nevezhető feladatot.
Csak annyit mondanék a design-ról, hogy a fejléc talán elsőre kicsit ijesztő, vagy furcsa lehet, a lányon pedig első ránézésre látszik, hogy valami nagyon nincs rendben vele. Lehet, hogy neked épp ezért nem is tetszik a design, én viszont pont ezért imádom. A fejléc tökéletesen tükrözi a főszereplőmet, és szerintem ez az, ami számít! :)
Hát, ennyi lenne. Lehet, hogy most úgy érzed, már nem is kell elolvasnod, hiszen nagyjából tudod, mire számíthatsz a végén, sőt szinte mindent tudsz a történetről. Biztos vagy ebben?
El tudod képzelni, milyen lehet egyszerre két életet élni? Felelősséget vállalni azon tetteidért, amiket nem te követtél el? Tudod, milyen az, ha senki sem ért meg téged? Érezted már, hogy nem bírod tovább, hogy a benned dolgozó ellentétes erők egyszerűen kettétépnek? El tudod képzelni, milyen lehet nap mint nap így élni?
A prológus érkezése: 2014. október 31.
Üdv: Lucy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése